A fejfák
A fejfa, mint neve is mutatja szóösszetétel, jelölheti magát az elhunytat, másrészről, pedig azt, hogy e sírjelet mindig a sírban nyugvó feje fölé állítják.A fejfa, mint neve is mutatja szóösszetétel, melyet a fej+fa szavak alkotnak, értelmezése kétirányú, egyrészről jelölheti magát az elhunytat, hiszen a fejfa részeinek elnevezése is mutatja: fej+törzs+láb, másrészről, hogy e sírjelet mindig a sírban nyugvó feje fölé állítják.
A fejfák elhelyezkedése minden időben a közösség által meghatározott tradícióhoz kötődött. A sírok kelet-nyugat tájolásúak, ahol a sírokban az elhunytat hanyatt fektették, lába keletnek, feje nyugatnak feküdt, így arccal kelet felé nézett. A fejfa minden esetben a halott feje fölé került.
A fejfa felállításánál arra is ügyeltek, hogy a hanton ne függőlegesen ássák be, ha nem kissé előre döntve. Ennek kultikus, de praktikus okai is voltak. Nevezetesen ezáltal az amúgy is előrehajló fejrész még inkább védte a feliratot az időjárás viszontagságaitól. A fejfa színe, mérete, elhelyezkedése a síron és legfőképp a fejfa csúcsdísze mindig biztos eligazodást nyújtott az alatta nyugvóról.