Hírek,
információk

Az egyházi és polgári temetés eltérései 2.

Az egyházi és polgári temetés eltérései 2. Folytassuk a cikksorozatot az evangélikus temetés szertartásának bemutatásával. Az Evangélikus Egyház liturgiája szerint minden haláleset arra emlékezteti az egyházat és a felekezetet is, hogy Isten a bűneink miatti haragjában, büntetésként szabta ki ránk a halált. Így a temetéskor a bűnbánatban egyesül és fog össze a család valamint az egyház, abban a bizonyságban megvigasztalódva, hogy Isten Jézus Krisztus személyben szabadulást nyújt számunkra a bűntudat és a halál nyomása alól is. Ugyanakkor az evangélikus liturgia nem ítélkezik sem az élők, sem a halott felett, de a temetési szertartás ezek megtiszteléséről sem szól. Nem zárkózik el a bűnösök és hitetlenek Isten kegyelmébe ajánlásától sem.

Az egyházi és polgári temetés eltérései 1.

Az egyházi és polgári temetés eltérései 1. Az egyházi temetés célja minden esetben kettős: egyrészt gondoskodni arról, hogy az elhunyt akadály nélkül foglalhassa el a helyét a mennyországban, a lelke üdvösségre találjon és örök életet nyerjen, másrészt vigaszt nyújtani a hozzátartozóknak és az imádság révén hozzásegíteni őket a gyász elviseléséhez, a veszteség feldolgozásához.
Minden egyházi temetés egy lényegre helyezi a hangsúlyt, hogy egyek vagyunk az úrban és mindannyian feltámadunk az örök életre.

Tavasszal a sírkertek is megújulnak

Tavasszal a sírkertek is megújulnak Szívet melengető hagyomány, hogy a temetkezés során, eltávozott szeretteink végső nyughelyét, azaz a sírkerteket sokszor az élet kertjévé alakítjuk. Igyekszünk gazdagon növő, élettelen burjánzó, szép és vonzó helyekké tenni ezeket, ahol az ember akkor is szívesen leül és elmereng, ha éppen nem valakit "meglátogatni" érkezett.

Ha nem akarunk temetőbe menni

Ha nem akarunk temetőbe menni Megszentelt földben nyugodni. A ma hagyományosnak tartott temetkezési szokások a kereszténységgel érkeztek hazánkba. Az elhunytat a régi szokás szerint vissza kellett adni az anyaföldnek, amelyből vétetett, és a vallásos emberek körében alapvető volt, hogy a temetés kizárólag a saját egyháza által megszentelt földbe történjen. Ennek jogát el is lehetett veszíteni  pl. ha valaki öngyilkos lett vagy komoly összetűzésbe került az anyaszentegyházzal és kiátkozták.

Egyre többen viszik haza a halottaikat

Egyre többen viszik haza a halottaikat

Érdekes és ellentmondásos tendenciák mentén változnak az utóbbi években a temetkezési szokások hazánkban és Nyugat-Európában egyaránt. A haláltól, halottaktól és temetőktől való félelem egyre csak nő, az elhunytak útja a halálos ágytól a sírhantig szinte misztikus ködbe burkolózik.

A folyamat diszkréciójáról és sterilitásáról egyre profibb cégek gondoskodnak, amelyek a teendők jelentős részét átvállalják tőlünk, már attól, akinek van kerete megfizetni a szolgáltatásokat.


Karácsony magányosan

Karácsony magányosan A karácsony az év egyik legszebb időszaka – ám sokak számára inkább a legszomorúbb, mint a legboldogabb. Az egyedül élő emberekre ilyenkor a szokásosnál is jobban rátelepszik a magány érzése. Ha szeretteink nélkül kell töltenünk ezeket az estéket, a karácsonyfaégők minden egyes villanása, a mézeskalácsillat és az utcát betöltő zeneszó is csak arra emlékeztet, hogy nincs kivel megosztanunk ezt a melegséget; hogy mennyire egyedül vagyunk.


A halál halála 2. rész – Miért van szükség a halál tekintélyének helyreállítására?

A halál halála 2. rész – Miért van szükség a halál tekintélyének helyreállítására? Beszippant a gépezet
Napjainkban az erre szakosodott intézmények és szolgáltatók  - attól függően hogy mennyi pénzünk van rá – tökéletesen gördülékennyé és diszkrétté tudják tenni egy haláleset „lerendezésének” menetét. Átvállalnak tőlünk mindent, ami korábban a rokonok kötelessége volt, tovább lazítva a kapcsot és a felelősségérzetet az egyes ember és elhunyt rokona között.

A halál halála 1. rész – Hogyan lett tabutéma a halál?

A halál halála 1. rész – Hogyan lett tabutéma a halál?

Ha az ember néhány napig megfigyeli magát, rá fog jönni, hogy a halál szó említésére megrándul az arca, ha valahol olvassa, onnantól már csak fél szemmel mer odanézni. Hogyan jutottunk el eddig a páni félelemig? Babonásan tartunk attól, hogy a más halála ránk is ragadós? Mikortól lettek saját hozzátartozóink a távozás után taszítóak? És hogy hagyhattuk az intézményesített halál ilyen mértékű elharapózását?



Szállítási készenlét 0-24 óráig: 06-46-343-310, 06-46-412-176