Az egyházi és polgári temetés eltérései 1.
Minden egyházi temetés egy lényegre helyezi a hangsúlyt, hogy egyek vagyunk az úrban és mindannyian feltámadunk az örök életre.
Tavasszal a sírkertek is megújulnak
Ha nem akarunk temetőbe menni
Egyre többen viszik haza a halottaikat
Érdekes és ellentmondásos tendenciák mentén változnak az utóbbi években a temetkezési szokások hazánkban és Nyugat-Európában egyaránt. A haláltól, halottaktól és temetőktől való félelem egyre csak nő, az elhunytak útja a halálos ágytól a sírhantig szinte misztikus ködbe burkolózik.
A folyamat diszkréciójáról és sterilitásáról egyre profibb cégek gondoskodnak, amelyek a teendők jelentős részét átvállalják tőlünk, már attól, akinek van kerete megfizetni a szolgáltatásokat.
Karácsony magányosan
Advent idején is emlékezzünk szeretteinkre
A halál halála 2. rész – Miért van szükség a halál tekintélyének helyreállítására?
Napjainkban az erre szakosodott intézmények és szolgáltatók - attól függően hogy mennyi pénzünk van rá – tökéletesen gördülékennyé és diszkrétté tudják tenni egy haláleset „lerendezésének” menetét. Átvállalnak tőlünk mindent, ami korábban a rokonok kötelessége volt, tovább lazítva a kapcsot és a felelősségérzetet az egyes ember és elhunyt rokona között.
A halál halála 1. rész – Hogyan lett tabutéma a halál?
Ha az ember néhány napig megfigyeli magát, rá fog jönni, hogy a halál szó említésére megrándul az arca, ha valahol olvassa, onnantól már csak fél szemmel mer odanézni. Hogyan jutottunk el eddig a páni félelemig? Babonásan tartunk attól, hogy a más halála ránk is ragadós? Mikortól lettek saját hozzátartozóink a távozás után taszítóak? És hogy hagyhattuk az intézményesített halál ilyen mértékű elharapózását?